A Ház

Egyik pillanatban legjobb barát,

Majd legádázabb ellenség,

Kedvére formálódik a ház,

De hiszen ez képtelenség!

Az nem lehet, hogy színek, formák

ily tisztán látszanak, csoda ez,

ha én mondom , a fények

a falon legyekként játszanak.

Hangok jönnek, nem valósak,

Mégis hallja őket a fül,

Hihetetlen érzés kering

a nappaliban a szófa körül.

Álmodom!

Úgy érzem valami irányít,

De jó irányba terel,

Segítségével egy másik

szellemi szintet érhetek el.

Összefolyik minden,

Lelassul az idő,

Maradj velem kincsem,

Lucy… te vagy nekem az erő!

A égben szállsz a gyémántokkal,

Én is veled szállok,

Hatalmad emberfeletti,

Egyben óriási nagy átok.

2007-01-03

Írta: Baglyas Ádám

Címkék:hallucináció, illúzió, lucy in the sky with diamonds, szinesztézia, vers