Hiperrealizmus a Ludwigban
Glenn Brown fantasztikuma
Ritkán akadok rá olyan festészeti kiállításra, ami igazán elnyerné a tetszésemet. Ez vélhetően nem a művészek hibája, hanem az én finnyásságomé. Egy festmény beszéljen, szóljon hozzám, meséljen el egy történetet. Glenn Brown képeitől valami egészen különleges dolgot kaptam. Posztstrukturalizmus, expresszionizmus, szürrealizmus. Az újraértelmezés magasiskolája.
Glenn Brown a Young British Artists (yBa) néven elhíresült fiatal brit művészgeneráció tagja, mely Damian Hirst
által 1988-ban rendezett, ma már mitikusnak számító Freeze kiállítás kapcsán került reflektorfénybe. Művészünk a csoport több tagjához hasonlóan a Goldsmith College-ban végzett, és szemléletére erősen hatott az iskola radikális, a hagyományos művészeti merevségét tagadó, erősen konceptualista légköre. A csoport ismét a művészeti érdeklődés középpontjába állította a brit művészetet, 1997-es Sensation című kiállításuk diadalmasan körbeutazta a fél világot, ugyanakkor a médiamágnás és gyűjtő-mecénás Charles Saatchi nevével fémjelzett kiállítás, az yBa elleni kritikai hangokat is felerősítette.
Igen komoly probléma a Glenn számára a plágium kérdése. Éppen ezen probléma árnyalásáért hangsúlyozza Richard Shone a Sensation katalógusában, hogy a művészet mindig is változó nyelv volt, melynek szavai mindig szabadon idézhetők, bővíthetők új jelentéstartalmak és érzések kifejezésekor, anélkül, hogy puszta utánzatokká válnának. Glenn Annak ellenére választotta mégis ezt a médiumot, hogy a yBa tagjai – néhány kivételtől eltekintve– eleve megkérdőjelezték a festészet létjogosultságát.
Festményei egytől egyig létező, gyakran művészettörténeti jelentőségű, vagy időnként populáris kultúrából átemelt képekből eredeztethetők: művészetének elsődleges forrása a művészi reprodukció. Albumokból, vagy az internetről begyűjtött képeket használ, s a művészettörténet kanonizált alkotóitól (Dalí,Rembrant,Fragonart) éppúgy merít ihletet, mint XIX. századi kevésbé ismert festőművészek (John Martin,Székely Bertalan), vagy éppen sci-fi könyvek illusztrátorainak (Chriss Foss, Adolf Schalter) munkásságából.
Expresszionista ecsetvonásait elképesztően ágyazza képeibe, ezzel tökéletes térhatást biztosít opusainak, mely a régi mesterek fényvesztő trükkjeit: a trompe l’oeil technikáját idézik. Képei tükörsimák, és megfigyelhető rajtuk a számítógépes képfeldolgozó programok effektjei is.
A Ludwig Múzeum kiállítása, Glenn Brown munkásságának átfogó bemutatója: a Tate Liverpool, és a torinói Fondazione Sandretto Re Rebaudengóval való együttműködés eredményének köszönhetően jött létre.
A kiállítás 2010. február 6-tól, április 11-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeum második emeleti kiállítótermében, keddtől-vasárnapig 10-től 20 óráig.
Exkluzív tárlatvezetések is lesznek, melyeket magyar művészek tartanak az érdeklődőknek:
Birkás Ákos –február 13.
Rieder Gábor – február 27.
Kósa János – március 13.
Kicsiny Balázs – március 27.
Rényi András – április 10.
Címkék:damian hirst, expresszionizmus, festészet, fondazione sandretto re rebaudengo, glenn brown, goldsmith college, hiperrealizmus, ludwig múzeum, posztstrukturalizms, richard shone, sensation kiállítás, tate liverpool, young british artists
