A Milliomos-állat a nagy “Brehm” új kötetéből
A fent említett opus Nagy Lajos egyik legjobban sikerült műve. Ez a rövid alkotás abból áll, hogy az általánosan leszart tényekre rámutat, amelyeket jó, ha nem feledünk. Soha nem láttam még olyat, hogy iróniával tesznek teljesen nevetségesé igenis nagyon fontos dolgokat. Esetünkben a ‘Milliomos-Állatot, ami 1916-ban íródott, – a Horthy-korszak előtt nemsokkal. Mi ez, ha nem gonzo? Mi más, mint a szavak gondos megválasztása szépen sorban az irónia fontosságának, és túlzó hatásának érdekében, ami egy tökéletes humoros karcolatot eredményez.
A milliomos-állat – röviden milliomos – igen elterjedt állatfaj, bár nem szapora. Fellelhető a föld bármely részén, ergo Budapesten is. Átmenet az ember – röviden szegény ember – és a gorilla közt, habár külső tulajdonságaiban – úgy mint testalkat, arckifejezés, öltözködés – túl is szárnyalja a szegény embert ; viszont lelki tulajdonságaiban mélyen a gorilla, sőt hiéna alatt áll. A legváltozatosabb típusok találhatók köztük, igen gyakran a középtermetű, holdvilágképű, cvikkeres, hájas hasú milliomos. Pofájába vastag szivart dugva, drága bőrkarosszékben ül, monokliján át, szúró tekintet tűz a vele beszélő szegény emberre, rögtön felismeri – annak munkaviselt arcáról, reszketeg hangjáról és használt ruhájáról – , hogy partnere nem milliomos, és vadállati inger tőr elő belőle, hogy rávesse magát, és felfalja. De ezt mégsem teszi (nem is szabad tennie), mert a milliomosok országonként megállapodtak egymással, s ezt a megállapodást írásba is foglalták, ez az úgynevezett Büntető Törvénykönyv, hogy a szegény embert sem szabad megenni, mert egyrészt gyümölcsözőleg lehet használni, másrészt válogatott kínok közt lehet egész életén át sanyargatni.
Meg aztán a milliomos azért sem eszi meg a szegény embert, mert jól van lakva, mindig jól van lakva, finom húsokat eszik, habos tortákat, sajtot – sokat és drágát, majd ebéd után a végtelenségig szidja a szegény embert, hogy mért olyan disznó, hogy száraz kenyérhéjon kívül még krumplit is eszik. És amikor látja, hogy a szegény ember megijed ugyan, de belül nem ad neki igazat, iskolákat alapíttat, ahol a szegény embert arra tanítják, hogy egyrészt isten megbünteti azt, aki jól táplálkozik, másrészt a jó táplálkozástól az ember megbetegszik.
Este aztán színházba vagy orfeumba megy a milliomos, és igen jól mulat azon, hogy a fent említett tanítást a szegény ember elhiszi. Dél és este között igen komplikált terveket eszel ki a milliomos, hogy hogyan lehetne a szegény emberek átlagos élettartamát lecsökkenteni, életüknek úgynevezett szenvedéseit szaporítani, és sírásukat legalább úgy kicifrázni, mint 36. Rácz Laci a gyerevelemakáclombosfalumba-t.
A milliomos, ha meglát egy borzasztóan szegény embert – aki olyan szegény, hogy már röhög a saját szegénységén -, annak “fogja, szegény ember!” kiáltással ad egy forintot. Ez az úgynevezett csalétek, amellyel a többi szegény embert – más szegény emberek által kis fizetésért ásott vermekbe ugratja.
A milliomosok szép palotákban laknak, amelyekben nyáron nagyon hideg van, télen nagyon meleg van, és amelyek pompás bútorokkal vannak berendezve, remek képek, szobrok találhatók a palotákban, és sok könyv. Este elalvás előtt a milliomos kivesz a könyvszekrényből egy verses-könyvet, és egy óra hosszat elgyönyörködik azon, hogy a költő azért a sok versért alig kapott pár korona honoráriumot. Ez az úgynevezett műélvezet. A paloták fényét nagyban emeli az a körülmény, hogy a szomszédságukban pincelakásokban harminc szegény ember alszik egymás hegyén-hátán. Ezen pincének csak egy kis ablaka van, amelyen át a szegény emberek az égre üvöltenek (akár a farkasok). Ez az úgynevezett háttér, mely a milliomos életének szépségét és boldogságát nagyban emeli.
A milliomos nemi élete nem egészen szabad (mint például a vadállatoké), hanem úgynevezett erkölcsi alapokon nyugszik, ami abból áll, hogy a milliomosnak van felesége, aki egy másik milliomos szeretője ; van szeretője, aki egy másik milliomos felesége ; van barátnője, aki egy szegény ember lánya (fene a pofáját) ; és van lánya, aki a házitanító szeretője. Mindennek erkölcsi tartalmat az ad, hogy a szegény embert régen – ha szeretője volt, a milliomosok más szegény emberekkel elégettették. Ellenben ma, ha szeretője van, csupán kipellengérezik, bezáratják, állásából elbocsátják.
A milliomos élete egészen haláláig tart /na ne… – a szerk./, igen nehezen halnak meg, legtöbbnyire amiatt való bánatukban, hogy a munkabérek nagyon magasak. Sokan közülük életük utolsó éveit az úgynevezett Schwartzerben múlatják át – plemplem, míg utódaik ezzel szemben a Frimben ütik fel kedvenc tanyájukat.
Írta: csocs Ó
Címkék:állat, brehm, btk, erkölcs, hízás, horty-korszak, irodalom, kövér, milliomos, mű, műalkotás, műélvezet, nagy lajos, nemi élet, opus, rácz laci, szegény, új kötet, válság, világválság
