Rebecca nyomában
A Mozart! című sikermusical után a magyar származású Grammy-díjas komponista, Sylvester Lévai egy 1938-as könyvet, A Manderley-ház asszonyát vitte színpadra. A héten debütáló darab Béres Attila rendezésében készült.
Az előadást két váltakozó line-up játssza (van olyan szerep, amelyre hárman rotálnak), és mivel a sajtóbemutatón a Bereczki-Szinetár-Mészáros trió kezdett, a Szabó P.-Vágó-Bálint féle verziót láthattam.
A történet egy fiatal, csetlő-botló lányról (Szinetár Dóra/Vágó Zsuzsi) szól, aki egy alkalmi munka segítségével ismerkedik meg Maxim de Winterrel (Bereczki Zoltán/Szapó P. Szilveszter), aki a Manderley-i kastélyt szeretné egy újabb hölggyel betöltetni, miután felesége (a bizonyos Rebecca) gyanús körülmények között meghalt.
Nem telik el sok idő, a leányzó hozzá is megy Maxhoz, ám a beköltözés után szokatlan ridegség veszi körül őt a kastélyban. A titkok pedig szép lassan kezdenek el kiderülni…
Vágó Zsuzsi hihetetlen energikus volt (olyannyira, hogy a színfalak mögött szinte az első jelenet után lefejelt egy mozgó díszletet – szerencsére nagyobb baj nem történt, és tudták folytatni), ritka erős hangja van egy ilyen kistermetű leányzóhoz képest.
Látatlanban mondom, de Szabó Szilveszterhez sokkal jobban illik a szerep, mint Bereczkihez. A szép lassan celebbé avanzsálódott Zoli talán túl jófiús a titkokat rejtegető, hidegen beszélő Maximhoz.
A lány egyetlen barátnőjeként (?) funkcionáló, egész darabban huncutkodó, rendkívül kanos Mrs. Van Hoppert Szulák Andrea tökéletesen lehozza, még ha énekelnie most nagyon nem is kellett. Hadd emeljem még ki a csónakháznál lakó bolondot, Bent (Sánta László), aki szemtanúja volt a halálnak, ezáltal az egész műben sokkos állapotban vonaglik (talán messze ő volt a legnehezebben eljátszható karakter).
A darabot mégis Mrs. Danvers viszi el, aki Rebecca nevelője volt már kisgyermek korától fogva, ezáltal úrnője elvesztése hihetetlen (már-már szerelmes) érzelmeket kelt benne, a fiatal lányt pedig lenézi, és végig megpróbál neki keresztbe tenni. Nem láttam Polyák Lillát és Nádasi Veronikát, de amit Janza Kata művelt, az szerintem hengerelhetetlen. A talpig feketében (még a haja is az volt – ezért igyekeztem egy olyan képet találni, ahol épp nem úgy néz ki, mint egy hóhér) lévő, szellemként suhanó színésznő egészen eszelős (szinte férfias) hangjával csak annak nem borsóztatta meg a hátát, aki a dekoltázsát figyelte.
Egy színházi előadásról azt hiszem sokat elmond, ha a közönség hosszú-hosszú percekig állva vastapsol (bár ez betudható talán Vágó Zsuzsi incidensének is). Aki nem ijed meg egy kis kornyikálástól, és egy vérbeli krimit szeretne látni, az nyugodtan tegyen egy kitérőt az Operett Színházba.
Írta: Maki
Címkék:a mandarley-ház asszonya, aspektus, bereczky, béres attila, előadás, grammy, közönség, krimi, mészáros, mozart, mrs danvers, mrs van hopper, musical, operett színház, rebecca, rebecca nyomában, sylvester lévai, szinetár, színház, színpad, szulák andrea, vastaps
