Hip Hop Kemp 2010

A Junkyard Monkey történelmében még nem volt példa arra, hogy 5 nap leforgása alatt ne szülessen új bejegyzés. Ezúttal 10 napig nem írtam semmit, jöjjön hát a kiengesztelés.

Leszögezném, hogy számomra a Hip Hop Kemp nem azt jelenti, mint másoknak például a Sziget Fesztivál. Én nem azért megyek fesztiválozni, mert ott “milyen jó a hangulat”. Én az ottlevő előadókra vagyok kíváncsi, eszembe sem jutna pénzt áldozni egy koncertsorozatra, ahol az előadók 10-20%-át ismerem csak.

Ezzel a gondolattal szálltam fel szerda reggel a Budapest-Prága útvonalon közlekedő vonatra. Kissé szerényen teltek az első percek, társaságom másik három tagja MC-kből állt. A már sokak által ismert Tibi barátom mellett két pécsi szószátyár, ChiCheck és a Heii Pletykaak Sápszky Petyája volt útitársam.

Az út jól telt, sör, UNO, és természetesen a biblia.

A Pardubicei átszállással és a buszúttal együtt körülbelül 8 óra múlva meg is érkeztünk Hradec Králové fesztivál parkjába.

A 0. nap elintéztük a legfontosabb dolgokat, így a sátor felverése is fergeteges programnak ígérkezett. Tibivel nekiindultunk a városnak,elvégre tapasztalt rókák vagyunk, én másodszor, ő harmadszor jár az objektumban. Amit Hradec-ről tudni kell:

1. Az emberek nem beszélnek más nyelven, csak csehül.

2. A város egynegyed részében töménytelen szarszag van.

3. A helyiek óvatosan vezetnek, ami érthető is, mivel a város nem nagyon van kitáblázva.

Ennek a három dolognak is köszönhető, hogy természetesen eltévedtünk a nagyjából Szeged nagyságú városban. Szerencsénkre a csehek jók Activityben, ráadásul a McDonalsban akadt olyan lány is, aki két szónál többet tudott angolul, így tonhalas konzervekkel és toast-kenyér csomikkal felfegyverkezve visszatérhettünk táborunkba.

Táborban lévő toitoi wc-k már a nulladik napon szét voltak fosva, fürdeni ismét pénzért lehetett (kb. 200 forint volt 5 percnyi meleg víz), emellett ismét uralkodó többségben voltak lengyel, szlovák és természetesen cseh barátaink.

Amit fontos tudni, hogy a Kemp nem alszik. Mikor az utolsó hangoskodó is nyugovóra tér, úgy már kel is az első “kurváááá”-zó szláv. Aludni lehet kis szerencsével, ám kora délelőttönként a sátrunk mindig kellően felmelegedett, így menekültünk, ahogy csak tudtunk.

A fesztivál közelében találtunk egy kedves kis vendéglőt, ahol minden nap tudtunk sörözni (illetve egy malina nevezetű epres szörpszerű akármit inni), persze az öt perces rendelések után… Mint mondtam, a csehek nem beszélnek más nyelven.

Az első nap elég gyengére sikerült első ránézésre. És másodikra is. Szerencsére meg lett mentve a csütörtök, az idei Kemp egyik főfellépője, az elképesztően mély hangjáról ismert Jurassic 5-os Chali 2na kimerészkedett a backstageből, gyorsan el is kaptuk egy-két fotóra.

Körülbelül háromnegyed hat körül avászkodtunk be a tömegbe, ugyanis Tibivel idén is szerettünk volna minden nagyobb fellépőt az első sorból nézni, ehhez az kellett, hogy jó hamar beverekedjük magunkat, és végigálljunk pár szláv arcot is, hogy jó helyünk legyen. A cseh PIO Squad és a lengyel O.S.T.R. után megérkezett első amerikai fellépőnk Sage Francis személyében. Emberünk munkásságát nem sokan ismerték (köztük én se), ám így is sikerült egy élvezhető showt csinálnia a hatalmas szakállal és szemüveggel rendelkező fehér rappernek.

Az utána következő philadelphiai Freeway annál jobban érdekelt minket, várakozásunkat nem is múlta alul. A Jake One által kreált bítekből álló Stimulus Package című albumáról jó pár trekket kaphattunk (ízelítő: One Thing, Throw Your Hands Up). Utolsó zeneként elnyomta a mindenki által várt Flipside-ot, mi pedig a nap főszámaként kihirdetett (amúgy rémgyenge) angol Roots Manuva-t kihagyva tértünk vissza a sátrunkhoz.A második napot ismét a vendéglőben indítottuk, majd futottunk még egy kör boltot a biztonság kedvéért.

A napi program jóval erősebbnek bizonyult, már háromnegyed háromkor beálltunk a színpad közelébe. A holland La Melodia kisasszony jól köpködött, kár, hogy ótvar zenékre, az utána következő Lewis Parker-John Robinson duó játszott egy kis old school-t, kár hogy 2010-ből, egy szlovák és egy lengyel fellépő után pedig jöhettek detroiti kedvenceink, a Cold Steel, Phat Kat és Elzhi személyében. Utóbbit volt szerencsénk tavaly Budapesten is megnézni (sikerült is vele közös képet lőni), ott nagy showt nyomott, ez most egy kicsit erőltetettre sikerült, a közönséggel pedig egyáltalán nem éltek együtt.

Nem úgy, mint a következő Large Professor, aki szinte a könnyekig meghatódott olyan zúzást kapott a crowdtól. Jöhetett a borzalmas szlovák Moja Rec, majd a meglepetésre rendkívül kellemes és sikeres koncertet adó német Samy Deluxe. Megnéztünk egy rakat cseh freestyleost, akikről lerítt, hogy már hetekkel előbb megírták szövegüket, a probléma az volt, hogy még ők is jobbak voltak az utánuk lévő szlovák Kontrafaktnál.

Több sebből vérezve, de kibekkeltünk mindent, jöhetett a már haverként üdvözölt Chali 2na, aki a Kemp legjobb koncertjét adta.

Fantasztikus volt, hogy élő zenével volt felfegyverkezve, de ha nem is lett volna, akkor is hibátlan lett volna az egész. Emberünk korát és alkatát meghazudtolva táncikált, utánozhatatlan hangja és raptechnikája mellett áradt belőle a szeretet a közönség felé, akik nagy meglepetésemre rendkívül jól ismerték munkásságát, így tombolásommal nem maradtam egyedül (ízelítő az előző bejegyzésben belinkelteken kívül: Don’t Stop, Guns Up).

Tibi gyomra padlót fogott, én viszont nem adtam fel az első soromat, még úgy sem, hogy a cseh PSH együttesre szószerint állatkodtak a hazaiak.

Mint kiderült, nagyon jól tettem, hogy álltam a sarat.

A két hip-hop legenda, Masta Ace és Edo G egy szószerint tökéletes koncertet hozott össze.Jöttek az elképesztő slágerek zsinórban, szólóban és közösen egyaránt. A Claimin’ Respect felébresztett, a Wishing felzaklatott, a Boston pedig megőrjített.

Egyik döbbenetből estem a másikba, mikor bekövetkezett az, amit sejtettem. Kedvenc zeneszámomat meghallgathattam élőben. Volt egy kis gecis bugyi, de talán egy könnycseppet is elmorzsoltam ahogy 20 ezer ember velem együtt énekelte a szám címét elnyújtva a négysoros refrén helyett. Bjuudiiiifuuuuuuuuuuul.

Valahogy úgy adta elő Masta Ace, ahogy 2007-ben tette a bandájával, az eMC-vel:

Ismét belegondoltam, hogy az első sorban álltam. Ráz a hideg.

Ha mindez nem lenne elég, természetesen lement a közös albumról a Little Young is, hogy aztán a “srácok” lejöjjenek pacsizni a közönséggel. Ismétlem. Az első sorban álltam.

A nap főszámának kikiáltott Boot Camp Clik nem múlhatta fölül ezt az élményt, pedig a Heltah Skeltahból, a Smif N Wessunból és a Black Moonos Buckshotból összejött banda a hip-hop történelmének egyik legkeményebb együttese. Természetesen itt is végigugráltam egy-két trekket, de nekem ott már mindegy volt, 2na és Masta Ace-ék koncertje nekem teljesen betett.

Mondanom sem kell, hogy infarktus közeli állapotba kerültem, mikor a pizza stand előtt együtt tudtam fotózkodni Edo G-vel. Ez talán a fejemen is látszik.

Hiába kutakodtam, Masta Ace nem jött elő, de mivel az eddigi kilenc Hip Hop Kempen négyszer is fellépett, így van okom bizakodásra, hogy a jövőben sikerülhet még ez a projekt.

Az utolsó nap ismét a vendéglőben kezdtünk, majd a standoknál vettem két legendás CD-t (Gang Starr: Moment of Truth, illetve Dilated Peoples: Expansion Team). Itt fedeztük fel a kiírást, hogy az egyik árus sátra előtt minden nap dedikál(t) egy előadó, Freewayről és Phat Katről lemaradtunk, de a rendkívül tehetséges Fashawn nem menekülhetett.Tettünk neki egy ígéretet, hogy az első sorból nézzük majd a koncertjét, ez így is történt.Az Our Way és a Samsonite Man hozta a legnagyobb sikert hősünknek, aki még mindig csak 21 éves.

A teljes Kemp fő attrakciója előtt jöhetett két zúzda.

Először az angol Foreign Beggars fellépését állatkodtuk (!) végig, akik először régi klasszikus rapszámaikat játszották, majd bekeményítettek új drum’n'bass illetve dubstep vonalukkal, nem kis durvulás volt, ment a baráti pogo mindenre, ha véletlen valaki elesett volna, azonnal ketten segítették fel, hát ennyire épül csak a testvériségre ez a műfaj.A Hold On című trekkel előkészítettek mindent, így a Contact című klasszikuson… nos hát… volt egy kis contact.

A Kemp utolsó előtti fellépője a közel 150 kilós Necro volt, aki szintén elég mashpit hangulatban jött ki, alpári szövegei és death-rap stílusa sok embert vonzott, mi is próbáltunk elbólogatni rá, nehogy szétkapjanak minket a betépett cseh kopaszok.

A Kemp méltó zárásaként jöhetett a már-már mainstream zene felé kacsintgató, abszolút sztárnak nevezhető Talib Kweli.Laza stílusával meg kellett birkóznia a közönséggel, akik elég nehezen álltak vissza a normális hip-hopra (ez mondjuk ordas nagy hiba a szervezőktől). Ettől függetlenül a záróparti szolid volt, jópáran nagyon élveztünk, de talán megérdemelt volna egy jobb közönséget.

Jött pár közös szám a Black Staros (gyk: Ez volt a neve a Mos Deffel egy CD-t kidobó bandának) időkből, jött sok-sok régi Reflection Eternal szám (ez a duójuk neve DJ Hi-Tekkel), és pár (mondjam azt, hogy kevés?) szóló szám is, köztük a Kempet lezáró nóta, a Get By:

Sátor összecsomagolás, szomorú búcsú a tábortól, rövid taxizás, baktatás a hót üres (és ugye szarszagú) városban a három táskával, majdnem elalvás a vonatállomáson, rendkívül hosszú, de tanulságos vonatút.

A 10. Hip Hop Kempre valami nagyon különlegeset ígértek a szervezők. Meglátjuk mi lesz, egy biztos: én ott leszek.

Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont

Írta: Maki

Címkék:black moons buckshot, boot camp clik, boston, chali 2na, chicheck, clammin respect, cold steel, csehország, drum and bass, dubstep, edo g, elzhi, emc, fashawn, fesztivál, flipside, foregin beggars, freeway, heii pletykaak sápszky petya, heltah skeltah, hip hop kemp, hiphop, hradec, hradec králové fesztivál park, jake one, john robinson, koncert, kontrafakt, la melodia, large professor, lewis parker, litte young, maki style, masta ace, moja rec, necro, o.s.t.r., pardubicei, phat kat, pio squad, prága, psh, rap, roots manuva, sage francis, samy deluxe, smif n wessun, talib kweli, wishing