Filozófiám trip alatt

avagy egy elképzelt beszélgetés Vele, hajnalban

Szükségem van Rád, hogy most meghallgass. Még ha nem is szívesen teszed, de azt hiszem Téged is érdekel. Egyszerűen muszáj megtudnom, hogy létezel-e, vagy csak az álomvilágom fantáziaszüleménye lennél. Ne nézz rám furcsán, mindjárt megérted.

Először is ígérem, hogy igyekszek érthető lenni. Ha valahol nem tudsz követni, őrültnek, vagy csak egyszerűen drogosnak tartasz, szólj kérlek. Cserébe én kerülöm majd a kínosabb témákat, de sajnos épp egy ilyennel kezdenék.

Mint tudod, szeretlek, bár azt hiszem most mondom először a szemedbe. De ez nem a teljes igazság. Hisz én nem Téged szeretlek, hanem azt az embert amilyennek elképzeltelek. Ez azért van, mert nem ismerjük egymást. Ezzel talán Te is egyetértesz. Te nem ismersz, és én se Téged. Az emberek iszonyatosan messze vannak egymástól. Épp ez adja az emberi magány fájdalmát. Nincs nálunk elveszettebb lény. Talán a legtöbben fel sem fogják azt, hogy nincs kiút az egyedüllétből. Mondd, Téged ismer valaki, Kedves? A szüleid, a bátyád, egy barátod? És Te még hiszel abban, hogy jön olyan ember, akinek át tudod adni a lényegedet, aki megismerhet? Én már régen nem hiszek ebben legbelül, de csak ma vallottam be magamnak.

Ehhez a tegnap estémről és bizonyos tudattágító anyagokról kell beszélnem. Lassan kijelenthetem, hogy drogfüggésem kimerül az LSD-től való függésben. A többi csak ennek hiányát takarja. Persze az LSD-vel kapcsolatban is sok dolgot kellene tisztázni. Eltérő világot rejthet magában két különböző fajta bélyeg. Most azzal szeretnélek megismertetni, ami hozzám a legközelebb áll ezen a Földön. A Hoffman-varázsa:

Nem tudom, hogy valaha használtad-e már az LSD-t, de az egészet úgy a legkönnyebb elképzelni, hogy az agyad parlagon tartott része (80 vagy 90%-e én nem tudom, de a szakemberek biztosan) bekapcsolódik az ingerek feldolgozásába. A legjobb példa talán a látvány. Képzeld el, hogy a látott kép összes részecskéje, minden atomja impulzusként éri az elméd. Tehát minimum, a megszokott beviteli infók százszorosa bombázza az agyad. És itt jön a rizikófaktor. Nagyon sokan nem tudják uralni és rendszerezni ezeket az impulzustengereket, s ők bizony elmerülnek. Aztán ha szerencsés vagy, esetleg gyakorlott (fogalmam sincs mitől függ, lehet hogy, a harmóniádtól is) akkor uralhatod a szert. Legyűröd ( a hullámos példát továbbgördítve) és a drogfolyam tetején siklasz iszonyatos sebességgel. Persze néha az is elmerülhet, aki már ura a szernek, de ők legtöbbször a hullámok tetején lovagolnak. Jobb ha te vagy afölött, mint ha ő gyűrne le téged, és erősebb lenne.

A trip kezdete nagyon különleges állapot. Olyan, mintha most születtél volna ide, mint valami kis csodalény, csak két csupaszem, s most nézel először körbe, és mindent újnak látsz, és nevet adsz mindennek.

Vagy hasonlíthatnám az összes Hoffmanost egy-egy üres fehér laphoz. Nincs semmink ebben a születési pillanatban. Nincsenek meg a gátjaink, mert nincs meg a személyiségünk sem, hisz azt is az előző világban hagytuk. Emlékek és gyökerek nélküli újszülött-lét ez, amely legtöbbeket megrémít. Egy olyan helyen, mint tegnap este, nem szabadna ilyesmit átélni, hacsak nem vagyunk teljesen biztosak önmagunkban és az általunk követett útban. Tegnap sajnos a legtöbb ember csak a félelemig jutott el. Féltek, hisz mind egyedül voltak, semmi nélkül. És a másik előtt féltek elfogadni az LSD csodáit, bár lehet, hogy legtöbben képtelenek is feldolgozni.( na ők szomorítanak el, mert tényleg teljesen feleslegesen szennyezik magukat) És én csak azt vettem észre, hogy körülöttem csupa fuldokló, és elmerült ember, teljes rettegésben és elveszve elérhetetlen távolokban. És akkor jöttél Te. Tegnap nem az a személy voltál, aki máskor vagy nekem. Tegnap, mint embert szerettelek, nem mint férfit, és biztonságot adtál. Hihetetlen sokat jelentett, hogy beszédképes voltál, és nem látszott rajtad semmi, pedig biztosan te sem voltál józan. Furcsa, de tegnap a bátyám is voltál egyben, akivel nagyon szívesen beszélgetek, és megtalálom a békém a közelében. Még az az emlékek nélküli friss lény is ( aki én voltam tegnap) szerette a társaságodat. Tehát nem hazudok magamnak, ha olyan vagy nagyjából amilyennek elképzeltelek, s akkor nem volt pazarlás a szeretetem, mert értékes ember vagy.

És a trip ezután mélyült el bennem, amikor a szeméttel teli külvilággal rendeződött minden, és már a bogyók se gátoltak a látásban, s végre arra használhattam ezt az anyagot amire való. A tudatom tágíthattam vele. Egyszerűen csak hagyni, hogy a gondolatok szétfussanak az univerzumban, és a kapott élményeket az elmémbe közvetítsék.

Hajnalban, amikor mindezt átgondoltam, még rengeteg mindent megtudtam. Láttam a lényeges és lényegtelen közti különbséget. Mindent új szemszögből vizsgáltam. Az embereket csak egyszerű váznak képzeltem, amire csak ők maguk aggatják rá a tulajdonságaikat. Pl: hogy milyen a stílusa, mit tart helyesnek, és mit nem, milyen helyzetben hogyan kell reagálnia annak a személyiségnek, aki ő.

Ezeket ebben a más-állapotban mind elveszted, s csak az üres váz marad, ami sokaknak szintén ijesztő és elveszett érzést nyújt. Meglátod lassan, ha mered és kiterjeszted a látásod, hogy mindennek csak a váza van. (ilyenkor fizikailag is úgy érzem, hogy csak a csontvázból és gerincből állok)

S néha az emberek csillagoknak tűnnek ( mintha a lelkük fényét láthatnám), némelyikük fényesebb, mások halványabbak, de mind végtelen messze egymástól. Hiába fekszik mellettem is egy másik ember, lehet bár kéznyújtásnyira is, ha látom a félelmét, azt, hogy ő is érzi, amit én (hogy porszem minden ember), akkor messzebb fogom érezni, mint egy távoli csillagot. Tudom, hogy megérinthetném a hátát, a finom vonalú gerincét, vagy átkarolhatnám nyugodttá vált álmában, de több van köztünk annál a pár centinél. Kosztolányitól szabadon idézve, köztünk a jeges űr lakik.

De kicsit elkanyarodtam a témától. Szóval, ha úgy nézzük, akkor az én drogozásomnak van értelme. Tudást, felismerést kapok ettől a szertől, bár sokkal fizetek érte. Ne anyagilag értsd. Mivel ez a tapasztalat, amit én csak úgy szerezhetek meg, és az eddigi létem során a legtöbbet jelentett, sokba kerül. Csont, hús és élet az ára. Energiámból, és napjaim számából vesz el. Mintha a megismerés tüzében gyorsabban égne az ember fizikai kiterjedése, mintha ebben a spirituális világban nem is igazán vennénk hasznát. Csak gátol a tisztánlátásban.

Nos, nagyjából ennyi a megosztanivalóm. Ha most bármi rosszat gondolsz rólam, akkor kérlek gondolj arra, hogy nemrég még én is ember voltam. Tudom, hogy itt következne a tagadás általános helye, hogy ugyanmár, ne mondj ilyeneket, meg hasonlók. Csak mert az emberek megijednek ha az egyik legalapvetőbb identitásjegyem tagadom meg, azaz emberi mivoltomat, s ettől félnek, mintha a létezésem tagadnám vele. Pedig én csupán arra értem, hogy már biztosan nem fogok otthonülős birka-életet leélni boldogtalanul akár évtizedeken át, mert attól a félelemtől, ami a birka-létbe taszítana, korlátolt lesz a tisztánlátásom. Magyarán sosem fogok igazán beilleszkedni. Azt hiszem azt az agyamat tompító kort már nem fogom megélni, hogy beálljak a sorba. Túl gyorsan elemészt majd ez a fajta tudásszerzés. De persze ezt nem bánom. A halál nem rossz számomra. Most próbálj meg Te is a tanult, és felvett sémák nélkül gondolkodni ( Pl: drogok rosszak, halál szintén..) és csak egy percre gondold át. A halál, ha hétköznap említik, csak valami fekete köd az elménk hátsó részén, és mint rosszat, alapból elvetjük a rágondolást. A többség már el is feledte, hogy mi a halál ténylegesen. Nyugalom, pihenés, az a hely, ahol lerakhatod a terheid. Csak gondolj bele. Szép ugye?

Érdekes példa, hogy tegnap mielőtt elaludtam volna, volt egy kósza gondolatom, hogy nahát én most elalszok, s ezzel vége, elveszítem és búcsúzhatok az életemtől. (Tudnod kell, hogy a szerzett dolgok az alvással kitörlődnek, s másnapra csak halvány emlékük marad) Amire eszembe jutott, hogy fontos lenne önmagammal tisztázni, melyik részétől kell az életemnek megválni. A régitől, avagy a  csupán 20 órás új létemtől, a tudással teleírt lapomtól. Bevallom, ha választhattam volna, a 18 évem könnyebben adtam volna. Egy-egy ilyen trip az életnek feltett kérdéseimre válaszol. Ha minden választ megkaptam már, akkor majd eltávozhatok innen békével. Valószínűleg utána még nem álltam erre készen, holott vele is sok kérdésem feleletet nyert, például, hogy létezhet-e két ember azonos hullámhosszon, lehet-e a ritmusuk hasonló, s van-e szerelem…

Igen volt a válasz mindre, s amint megkaptam őket, őt el is veszítettem. Nem tudom hol rontottam el. Épp ez a fajta fájdalmas válasz követelte kis híján az életem. De még itt vagyok. Bizonyára itt kell még lennem. Még nem teljesítettem mindent. Holott sok embert támogattam, adtam nekik fontos megismeréseket, sokakat boldoggá tettem, még ha csak órákra is. Mintha magam használnám arra, hogy nekik jó legyen. De talán, hogy most az egészet megosztottam Veled, már pótoltam a mulasztást, és sikerült nekem is adnom valamit számodra, hisz biztosan nem véletlen találkoztunk anno, és biztos nem véletlen lettél annyira mélyen az életem része. De most legalább megtudom, hogy tévedtem-e Veled, vagy érdemes voltál arra, hogy szeresselek…

Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont

Írta: K.K.

Címkék:fikció, lsd, novella, szerelem