Papi pedofília

Bár a sajtó jelenleg foglalkozik a témával, a papi pedofília mégis egy olyan probléma, melynek nincs igazi, létező nyilvánossága. Az egyházon belüli bűncselekmények napfényre kerülését sokan összetévesztik az egyház, és a vallás ellen indított támadással… tévesen. Az egyház intézménye ősidők óta létezik, és fontos szerepet játszik – főleg a vallásos emberek életében – ám nem kerülhető ki a tény, hogy bizony eme ’szent intézmény’ falain belül is létezhet igazságtalanság.

2002-ben jött a fordulópont, amikor a vallási vezetők által elkövetett visszaélések elérték a nyilvánosságot, és a publikum is igényelte az ilyen jellegű ügyek felderítését. Két évvel később, Amerikában, már majd 11 000 bűncselekményről számoltak be, melyeket csak az utóbbi ötven évben követtek el ’szent atyáink’. Ebben az időszakban, XVI. Benedek pápa azt hangsúlyozta, hogy az erőszakos elkövetők csupán egy százalékot jelentenek, ám a püspökségi adatokból, melyben az elkövetőket belső eljárás alá vonták, kiderült, hogy egyházmegyétől függetlenül a papok 6-8%-át érinti. Az ismert, és kiderített esetek matematikai különbségéből láthatjuk, hogy a probléma igenis létezett, csak próbálták eltussolni. De vajon miért engedték a már büntetőeljárásban részt vett egyházi személyeket további szolgálatba más intézményeknél?

Írországban, ahol a katolicizmus igazi hazára talált, egy külön erre felállított bizottság létrehozta az úgynevezett Ryan-jelentést, melyben az utóbbi 60 évben történt, papok által elkövetett bűncselekményeit veszik sorra. Ebből egyértelműen kiderült, hogy az ír Keresztény Testvérek, és az Irgalmas Nővérek nevelőintézeteiben, internátusaiban, árvaházaiban, és egyéb intézményeiben tömegesen fordult elő, hogy a gyermekeket fizikai bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak, szándékos éheztetésnek tették ki. Idén márciusban a pápa pásztorlevelet küldött a – teszem hozzá – joggal felháborodott ír katolikusoknak. Az egyházvezető, az ír társadalom átalakulásával magyarázta a bűncselekményeket, mely szerinte negatívan hatott az emberek katolikus értékekhez való ragaszkodására.

McQuillen, amerikai pap, pszichológus szerint, nagyon nehéz kiszűrni a pedofil hajlamokkal ’megáldott’ növendékeket. Mindenesetre, ma már sokan úgy vélekednek, hogy a cölibátus eltörlése valamelyest megoldást jelenthet a súlyosnak nevezhető problémára. Az egyházvezetők úgy látják, a papi nőtlenség bibliai értékrendet képvisel, hozzátartozik a hivatáshoz, bár belátják, hogy – nem túl meglepő módon – lehet összefüggés a két dolog között. A cölibátus, és az elfojtás előhozhat bizonyos emberekből deviáns, nem éppen erkölcsös magatartást, de mégis megkérdőjelezendő, hogy ezt még a tartós hivatásgyakorlás előtt nem lehetne-e kiszűrni. Már-már bizarr, hogy azon vitatkoznak vallási-, és nem vallási személyek, hogy a papi pedofília igen kisarányú, mivel legtöbb esetben a serdülőkor, és felnőttkor határán lévő bántalmazott vagy zaklatott gyermekekről beszélhetünk, amit efebofíliának neveznek.

Egy biztos, a cölibátus megléte mellett is a papok 30 %-a tartós vagy alkalmi szexuális kapcsolatot létesít, 15 %-uk homoszexuális kapcsolatban él, 5 %-át jellemzi transzvesztitizmus vagy pornográf tartalmak fogyasztása, és 6 % kapcsolatba is kerül kiskorúakkal. 2010 elején Nyugat-Európát is elérte a hullám, Németországban, Hollandiában, Franciaországban, és Svájcban is sorra derülnek ki erőszakos bűncselekedetek, melyekkel kapcsolatosan jó azt látni, hogy a püspökségek, és rendek próbálnak mindent megtenni, hogy kiszorítsák az ilyen jellegű visszaéléseket.

Az továbbra is kérdés, hogy miért csak határunkig terjed a kivizsgálások sora. Sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy mentalitásunk még mindig nagyban eltér a nyugatitól, s ezt jól tükrözi a következő két idézet is. Egy osztrák bíboros így szólt egy istentiszteleten: „Megkísért a gondolat: a média nem szereti az egyházat. Netán összesküvést sző ellene? Szívem mélyén azonban be kell látnom: nem erről van szó. Ám ha így volna, az elénk tartott tükör azt mutatja meg, ami az egyházban különösen súlyossá teszi a bántalmazást. Fájdalmas tapasztalat – de mi ez a fájdalomhoz képest, amelyet az áldozatok szenvedtek el?”

Egy hazai városban tartott misén pedig ezt hallhatták a hívők: „…az utóbbi hetekben összehangolt támadás indult a sajtóban az egyház, s azon belül a papság ellen. Ne engedjük, hogy aljas szándékkal elrontsák az ünnepünket! Várható volt, hogy ebben az évben a gonosz rendkívüli módon fog fellépni a papsággal szemben.”

Lássuk be, a papi pedofília, pederasztia, és egyáltalán az egyházi személyek által elkövetett erőszakos bűncselekmények sorozata nem a vallást támadja, és nem a vallás kudarca, hanem a nyilvánosságé.

Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont

Írta: Eklics Nikolett

Címkék:kereszténység, papság, pedofília, ryan-jelentés