A MAHASZ-story

Az elmúlt két év MAHASZ aktivitása annyira aggasztó, hogy az underground éteri képviseletében álló Tilos Rádió blogján szombaton megjelent bejegyzés szerint a magyar független kiadók nyílt levélben fordultak a MAHASZ-hoz, tájékoztatván a szövetséget friss petíciójukról. “Ha független kiadóként te is azt érzed, hogy a jelenlegi gyakorlat több kárt okoz a független kiadóknak, mint amennyi hasznot hajt, még nem késő, csatlakozz te is!” – olvasható a blogon, ahol a nyílt levél részletesen taglalja az észrevételeket, aggályokat, kérdéseket és megjegyzéseket. “A jogosítási folyamat jelenlegi formájában kevéssé hatékony, nem tükrözi a zenepiacon zajló folyamatokat és több ponton kifejezetten ellentétes a kiadói érdekekkel.” Ezen sorokat olvasva felmerülhet, hogy ideje volt kulturáltan kifejezni a nemtetszést. Awesome, avagy “…haladéktalanul hagyjon fel a jelenleg folytatott intézkedés-sorozattal.”

A Magyar Hanglemezkiadok Szövetsége majd’ két éve kezdett módszeresen szembemenni az új trendek és a hazai klubok közössége által megkövetelt irányvonallal, elsődleges ellenzékként lépve fel a magyarországi DJ-k és partyszervezők csoportjai ellen. Látszólag a MAHASZ tevékenysége indokolt jogvédelem, de már a sajtófőnökük két évvel ezelőtti felszólalása is nagyobb kontrollról, átfogóbb ellenőrzési tervekről tanúskodik. 2009 év elején még fellélegezhettek a DJ növendékek, és hivatalos papír nélküli öreg rókák, mikor az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK) felszámolta a DJ-vizsga kötelességét, hogy a “fogyasztók” maguk dönthessék el, kit fogadnak be, vagy utasítanak el a fellépők közül. Épp elég szövevényes és manipulált a pestre centralizált klubvilág, nem hiányzott senkinek egy ehhez hasonló bürokratikus kötelezettség. Itt bukkant fel először a HAMASZ sajtófőnöke, Jeszenszky Zsolt, aki nemtetszésének adott hangot nyílt levélben, ő nem csak hogy visszahozta volna ezt a kötelező vizsgát, de saját elképzelései mentén változtatott volna a dolgok állásán.

„Javítsanak ki, ha tévedek, de talán a szülők számára sem közömbös, hol, mikor, milyen körülmények között, biztonságban tudhatják-e gyerekeiket az éjszakában, felelősséggel viseltetik-e bárki is irántuk ebben az időszakban. Tévedés ne essék, senki sem gondolja azt, hogy egy diszkós felelőssége, a fiatalok nevelésében vállalt szerepe egyenértékű lenne a szülőével vagy a tanáréval. De a befolyása ugyanakkor sokkal nagyobb is lehet: míg az iskolába járás egy “kötelező rossz”, addig a diszkóba önként és (szó szerint) dalolva mennek a fiatalok, és a diszkós utasításait (“tedd fel a kezed”, “told le a gatyád” stb.) mindig lelkesebben követik, mint a tanárét.” – fogalmazott a MAHASZ sajtófőnöke. Továbbá minden lemezlovas fejébe beleverné a jogok ismeretét, hogy álmából felébresztve is el tudják mondani, mely zene legális, és mely nem. Jeszenszky a szövetség árnyékából kilépve megalapította a DJ Szövetség – Magyar Lemezlovas Egyesületet, ezzel magára vállalva a hazai underground és szórakozóhely-hálózat képviseletét, ám a megszólalásaiból, és a vele készített interjúkból kiviláglik, hogy keményen tartja magát eddigi véleményéhez, és továbbra is a MAHASZ hátszelét élvezve fog együttműködni a hatóságokkal – amennyiben ez lehetséges -, és szűrni fogja a party-kulturát.

A választások előtti, Deák és Erzsébet teret érintő sáskajáráshoz hasonlító razzia nem csak a hétvégébe nyúlt éjszaka gyanútlan élvezőire sújtott le, hanem a környező szórakozóhelyekre is, ahol a VPOP és a rendőrség munkatársai végigkutattak minden DJ pultot és a samplet tartalmazó mappát, néhány zenész felszerelését ideiglenesen le is foglalták. Kínos, ha a demokratikus népakarattal és az éhhalál szélén álló (többnyire mellékállásból megélő) lemezlovasokkal jelentős befolyásra szert tett alakok mennek szembe. Az agresszorok indokai népnevelő jellegűek, ahogy azt Jeszenszky szavai sugallják, de egyes ajkak szerint a politikai simulékonyságot sem lehet kizárni – mindettől függetlenül kérdéses, hogy van-e joguk az egyébként is szűk mozgástérrel rendelkező elektroalteros bulikon tevékenykedni, vagy a fesztiválokon fellépő populárisabb zenészek cuccai közt matatni. Nem túl etikus, az ország PR-járól nem is szólva. A MAHASZ nagy port kavart a kulturális “piacot” tekintve kis közösségben.

A MAHASZ és az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) fellépése, és az általuk kitalált zene-legalizálási folyamat túl sok problémát és nehezen eldönthető kérdést vet fel, ami egyre kevésbé járul hozzá a szabályozás(i törekvések) komolyan vételéhez. Például miként reagálnak az ellenőrök a digitális formában tárolt, de legálisan megvásárolt vagy letöltött adatokra, és hogyan terjesztik ki fennhatóságukat a külföldi DJ-kre. Miért kell a fellépéseket félbeszakítani a vizsgálódással? Könnyű így a média kereszttüzébe kerülni, de félelem helyett csak megvetést táplálnak. Egy helyszíni ellenőrzés során mi dönti el, hogy egy letöltött szám “saját felhasználású többszörös” minősítésű-e, azaz nem illegális, vagy a “nyilvánosság felé közvetítésű célú”, ami már igen. Vagy így, vagy úgy, az ORFK Bűnügyi Főigazgatósága szerint a MAHASZ még a rendőrök jelenlétében sem kutakodhat a DJ pultokban.

Ennek ellenére 2010. júliusában razziázott a rendőrség és a MAHASZ a soproni VOLT fesztiválon. A különítmény módszeresen csekkolta a fellépők zenéit, laptopjait, illegális tartalmak után kutakodva, és a szokásos MAHASZ illetve Artisju matricákat keresve. DJ Pozsinál mindent lefoglaltak, kihallgatták és eljárást indítottak ellene, nála például kapásból felmerült a remixek és mushupok ködös helye a MAHASZ rendszerében, ugyanis ingyen letölthető tartalom átdolgozása még a kimondatlan webes etikai kódex szerint is elfogadható, mint saját kreatív tartalom. Nincs tisztázva kellőképpen, miért kellene jogdíjat fizetni egy ilyen, manapság egyre kevésbé speciális esetben. Az internet jellegzetességeinek és a digitális evolúció követhetetlen tempójának köszönhetően a jog képtelen utolérni a rendre váltakozó módszereket, megosztási típusokat és adathordozókat. Másik kérdés a Creative Common License alá eső zenei anyagok szabályozása, melynek lényege pont a zene szabad áramlása, és adott esetben a felhasználása.

A Creative Commons nonprofit szervezet aktivitásának köszönhetően a régi, elavult licenszeket felváltotta egy jelenleg kiválóan működő rendszer. A Creative Commons a közjavak terjedését és megismerését támogatja, vagyis olyan kreatív produktumok licenszelését, amelyeket jogszerűen megoszthatunk egymással, vagy felhasználhatunk átdolgozás, beépítés okán. A szervezet egy egyszerű, átlátható jel- és jogrendszer segítségével lehetőséget biztosít a producereknek, hogy beállítsák: mely jogokat hagyományozzák a közönségre, s melyeket tartják meg maguknak. Skálájuk a ‘Minden jog fenntartva’, a ‘Néhány jog fenntartva’ és a ‘Nincsen jog fenntartva’ között mozog. A Creative Common licensz alá tartozó produktumok ingyen letölthetőek, hozzáférésüket semmi sem korlátozza, a hálózat tagjaivá vált alkotók száma pedig megsokszorozódott az utóbbi években.

Érdekes, hogy a szigorú elvek és ellenőrzések hívei közé idehaza csak a mainstream média által felkapott DJ-k adták le a voksukat, mint például Bárány Attila, vagy Spiegert László, alias Spigiboy, aki a Hargitai András által szervezett nyilvános kerekasztal beszélgetésen idén júliusban felszólalt a bejelentési kötelezettséget támogatók oldalán. Bodó Balázs a Creative Commons Magyarország Egyesület elnöke ugyanezen a beszélgetésen azt mondta, hogy a szabályozási rendszer több tekintetben, de főként technológiailag elavult, hiszen pont a nonprofit szférát szorítja háttérbe – a tapasztalatok pedig hasonlóakat igazolnak. Mindezek dacára a MAHASZ évi 60.000 forint díjat követel a DJktől, az írott lemezeket és hanghordózokat meg pénz ellenében – megjegyzendő, hogy jogalap nélkül – legalizálja.

A közfelháborodást a MAHASZ jogtalanul beszedett pénzei, és az azokkal való sakkozások okozták, meg persze a szétvert performanszokból fakadó kiábrándultság. A TASZ már egyszer megvívta a maga csatáját a hasonló fellépéssel szemben, akkor kicsikarva egy elítélő álláspontot a hivatalos szervektől a bulik megcsúfítását illetően. Nem meglepő, hogy a civil szervezetek mozgolódni kezdtek, élükön a Tilos Kulturális Alapítvány, és néhány független kiadó, ahogy a szakma külföldi képviselői is kellemetlen szájízzel fogadták az Európában példátlannak számító magyar hatalmaskodást. A Sziget fesztivál szervezői egy addig nem propagált lehetősséggel élve inkább kifizették a MAHASZ-nak az előadók után járó jogdíjakat, csak hogy elkerüljék az esetleges razziát, és a reputációvesztést. Védelmi pénznek nem rossz, de ettől még nem tisztázódik a zenék legális vagy illegális mivolta. A szórakozóhelyeknek is adott a lehetőség erre (mint utólag kiderült), de félő, hogy az ilyen jellegű költségek inkább a szervezőket és a fellépőket érintik, nem a tulajdonosokat.

A fesztivál szervezői mellesleg a fentebb említett kerekasztal beszélgetésen sürgős megoldást emlegettek, ami a turistákat és a fellépőket sem riasztja el, ez a gondolat pedig a fesztiválok megadóztatásából befolyó pénzek fényében megfontolandó lehet. Minden, a gazdasági hanyatlást visszafogó vállalkozás túlzott szondáztatása balul sülhet el, így a jelenlegi konfrontáció kompromisszumért kiált. Más kérdés, hogy a beszélgetést hiába könyvelték el a felek pozitív fordulatként, a független kiadók végül nem bírták tovább, és útnak indították a nyílt levéllel karolt petíciót.

Ez az eset emlékeztet engem a BSA-val történtekre, ami a Microsoft Magyarország támogatását élvezte, és jogszerűsége, illetve függetlensége enyhén szólva megkérdőjelezhető volt. Akkor az APEH-al való konfliktus és a média törte le a nagyhangú szervezet szarvát. A vállalatokra rámásztak és kétes eredetű adatbázisokon keresztül próbálták elérni, valamint ellenőrizni a vállalati szoftverek jogtisztaságát. A végeredmény csúfos kudarcba fulladt. Hiába a gazdasági téren kiépített kapcsolati rendszer, ha a politikának nem kedvez. Ám a MAHASZ jelenlegi helyzetét elnézve, ők megtalálhatták az érdekek keresztmetszetét, mert túl sokszor, túl nagy nyomást gyakorolhatnak, büntetlenül.

Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont

Írta: Sulák Ádám

Címkék:apeh, artisju, bárány attila, bodó balázs, creative commons magyarország egyesület, dj, dj pozsi, dj szövetség, hargitai andrás, jeszenszky zsolt, magyar lemezlovas egyesület, magyar szerzői jogvédő iroda egyesület, MAHASZ, orfk, spiegert lászló, tilos rádió, underground