Nemzett Nemzeti Nemzet

Most aztán végképp berágtam, ezzel az ajánlott küldeményről szóló értesítéssel, pontosabban feladójának nevével betelt a pohár. A postás a cetlin gondosan, szokatlanul artikulált és jól olvasható betűkkel töltötte ki a feladó mezőt: N.A.V. (Adó).
Mi van? Az mi?! Google, kiderül, hogy Nemzeti Adó- és Vámhivatal (hogy is feledkezhettem meg erről az összevonásról, miközben alig történik mostanság valami piciny nemzetünk piciny hazájában…?). Újabb keresés, ezúttal a teljes névre, első találatként a HVG Online október 15-én megjelent cikkével találkozom. És tényleg, idén januártól csendben létrejött a csúcsszervezet, amelyen keresztül az állami bevételek 90 százaléka fut be. Csak egyetlen félmondat bassza agyon a lelkesedésem, csak egy: „amennyiben rosszul dolgoznak, az egy százalékos tévedés is 100 milliárd forint nagyságrendű bevételkiesést okoz az állam számára.”
No comment. Az éves költségvetés nagyjából 14 ezer milliárd forint – ez csak hét ezrelékes gebasz, nem tétel. Még egy kurva metrót sem lehet megépíteni belőle, ugye.
Aztán olvasom tovább, és szöget üt a fejemben, hogy már megint itt van, tessék, még valami, ami nemzeti. Nemzeti. NEMZETI. Az a kibaszott NEMZET. Hogy már megint ezzel a százszor ledarált, összecsépelt és agyontaposott szóval kell operálni egy olyan intézmény nevében, aminek aztán a világon a legkevesebb köze kellene, hogy legyen bármiféle nemzeti ideológiához. Csak egy egyszerű, menthetetlenül demagóg példa: vajon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mit kezd a kínai büfés adóbevallásával? Ha egyszer ez a hivatal Magyarországon nemzeti, bassza meg, akkor valószínűsítem, hogy a magyar nemzet adó- és vámhivatala. Mindazonáltal pedig az én (mondjátok ki, dobáljátok rám, igen, tudom, hogy erre gondoltok: ballibsi) felfogásom szerint ez pont egy olyan szó, amit nem kéne cafatos rongyokba öltöztetni, és kidobni a sarokra strichelni, hogy minden jött-ment magára húzhassa, és miközben rendesen felcsinálja (igen, a nemzetet), közben kéjes vigyorral az arcán ordíthassa, hogy micsoda derék forradalmár ő (a nemzetet bassza), igazi demokrata.
Vannak dolgok, intézmények, amelyek valóban megérdemlik ezt a szót, ezt a nemesítő jelzőt, mert valóban nemzetiek – lényegükből, funkciójukból adódóan kötődnek ehhez a nemzethez. Ezt a szót, ahhoz, hogy ne gyaláztassék meg ilyen otromba és gusztustalan módon, csakis olyasmikkel lehet összehozni, amik szorosan összefüggnek a kultúránkkal. Hogy magamat ismételjem: azzal, ami együttélési képességünk mértékét fejezi ki.
Észrevettük, ugye, hogy az utóbbi fél-háromnegyed évben minden olyan nemzeti lett körülöttünk? Már nem csak a dal, a színház, a múzeum, hanem a gazdaság és az erőforrás is az, nemzeti az érdek, az ügy és a kormány, az együttműködés, a rendszer, a konzultáció, lassan már a nemzet is nemzeti nemzetté lesz, nem beszélve persze a magáról a nemzésről… Nemzeti itt minden utolsó segglehelet is, kérem, amit egy putri kád poshadt nemzeti fürdővizében eresztenek szabadjára.
Mondanám, hogy érdemes lenne elgondolkodni ezen, és minden nemzeti álszentségen, ami – ha jobban belegondolunk – a napnál is világosabban igyekszik végérvényesen elvakítani errefelé minden egyedet, aki hiszi, hogy 2010. április 25-én eljött a megváltás, de nem mondom. Felesleges.
Ezzel a NAV-os cetlivel is tuti csak azt akarják, hogy adjam oda nekik a nemzeti valutámat.

Forrás: Buti Times

Írta: Benke Hunor

Címkék:adó, nemzeti, nemzeti adó- és vámhivatal