Nyugat-Balkán

Valami olyasmi koncepcióval ültünk le tegnap este, hogy többé-kevésbé értékelhető baromságokat találjunk ki egy promóvideóhoz, de az az igazság, hogy elég szar időpontban futott be az a telefon a west-balkán mellől. Késelés, pánik, három csaj meghalt – az informátorunk informátora látta a véres kabátot.
Bő fél óra múlva kezdtek csak el szállingózni az első hírek róla. Kemény, kemény…
Aztán bejött az a hvg-s hír – az első, amelyik ellentmondásos volt: “Pánik a Nyugati téren, a rendőrség szerint nem volt késelés”. Beindult volna a szájzár-gépezet…? Egy ideig arról dumáltunk, hogy vajon mi a jobb? Össztársadalmi vetületben, per 2011,  per Magyarország. Eltussolni? (Tényleg el lehet?) Vagy az igazsággal tovább szítani a feszültséget?
És aztán volt valami furcsa, keserédes irónia abban is, ahogy egyre többen kezdték lájkolni a tragédia facebook oldalát.
“Legalább lenne egy Rest in Peace gomb” – mondta valamelyikünk.

Első vetület – Béke:
Cigányok voltak, vagy sem? Nem kibaszott mindegy, idióták?! Emberek tették. Másik emberrel szemben.

Második vetület – Harag:
Baszódjanak meg!!!

Harmadik vetület nincs.
Szélsőségek vannak.

Vajon azzal, hogy leírja a sajtó: cigányok voltak, az uszításon túl el lehet-e érni bármit is, megint csak össztársadalmi szinten?
Sarkítások, mi? Egyszerűek, mint az egyszeregy.
Meg mint a kurucok.

Mert ilyen esetben ki a hibás?
Az a nyomorult, amelyik odáig bírta csak szocializálni magát, hogy kés nélkül nem indul sehová?
Az a pénzsóvár tetű, aki a partira kétszer annyi embert enged be, mint amennyi befér?
Az a kopaszagyú smasszer, amelyik bambán bebólint téged a helyre, anélkül, hogy egy pillanatig is a munkáját végezné? Vagy mert már nem bír megbirkózni vele? Elvégre, kétszer annyian voltak…
A Nyugati tér?

Nixon kérjen bocsánatot…

És gebasz lehet a félretájékoztatás is. Volt egy poszt a pofakönyvben hajnaltájt, ami épp erről szólt. Tényleg van valami szar a médiában. Hol vannak már azok az alapelvek, hogy csak megbízható forrásból tájékoztatunk?
“Ha csak arra gondolok, hogy több száz, ezer ember a szeretteit kereste az összes lehetséges módon, remélve, hogy most is bejön a “nem velem történik ilyen”.
Hármójuknak nem jött be.
Szar ügy.

” – remélem, te egyben vagy…
- igen, én nem is mentem a hely környékére, de jól esett, hogy nyolc ember felhívott, tíz smst kaptam, ketten írtak faszbúkon, és még te is rám írtál.”

Kérdés Orbán Viktorhoz:
Mit szólsz hozzá, bazdmeg?
Átfut az agyadon egy ilyen kérdés, és az egyik fél lelki szemeddel látod, amint megfogalmazza neki a kommunikációs stáb, ahogy olvasgatja majd az ablaknál, mielőtt kiáll elmondani, és az egésznek semmi értelme sem lesz, de nem azért, mert Orbán, hanem mert lejárt a szavatossága.
A másik fél lelki szemed előtt pedig csak egy megdöbbent “MIÉRT?” lebeg.
Ez is: per 2011, per Magyarország.

Hárman meghaltak, tök értelmetlenül.
“…azonban egyértelműen kizárható az, hogy nem történt késelés” – a megszeppent rendőrcsajszi hajnali fél háromkor nyilvánvalóan csak véletlenül fogalmazott félre. Néhány mondattal később:
“a tanúkihallgatások folyamatban vannak, hogy pontosan mi történt. Az mindenképpen elmondható, hogy igen nagy tömeg alakult ki. Pánikhangulat, és nyilvánvalóan így vesztették életüket, földre kerültek, és vélhetően agyontaposták őket. De mondom, a rendőrség még mindig vizsgálja, hogy mi történt pontosan.”

Nemzeti kormányunk reakciója szinte borítékolható. Ha még egy kicsit tovább sűrűsödik a szar a palacsintában, elkerülhetetlen lesz a Nemzeti Szórakozóhely Bizottság, vagy valami hasonló (nemzeti) gittegylet felállítása. Talán ostoba közlemények kerülnek ki arról, hogy hogyan és hogyan ne partizzon a fiatal.
A megoldás azonban most is – mint oly sok esetben – a normális közoktatás megteremtésével kezdődne. Azzal, amelyik nem ezrével ontja magából a megkeseredett, kilátástalan élvhajhász zombikat Nyugat-Balkán sivár és kietlen éjszakai zajába.

Forrás: GonzoPress Magazin

Fotók: MTI – Lakatos Péter, Szigetváry Zsolt

Írta: H. mint Bagoly

Címkék:brfk, budapest, gyilkosság, késelés, magyarország, orbán viktor, pánik, party, roma, west-balkán