Egy őrült őrgrófnőhöz

Undorító az a szenny, ami rátelepedett az agyunkra, lelkünkre, megfáradt életünkre. Mára belepte az erkölcsi tartás és a moralitás utolsó, alig észrevehetően meredező csúcsait.

Utazom a metrón. Olvasom a reklámtáblákon bután árválkodó könyvajánlást és elkeseredve konstatálom, hogy nincs már fény az alagút végén.
Kérdem én; kik ezek?
Vajon ezek a semmirekellő, önmagukat művésznek képzelő ponyvaírók a társadalom bérencei lennének? Pár kilóért megvett tömeg-butító fegyverek. Vigyázz, kész, TŰZ!

Szánalommal telve gondolok az “írónő” önelégült tekintetére, önelégült mozdulataira, önelégült mosolyára. Ha legalább sejtené, hogy semmitmondó szavai csak azért látnak papírformát, hogy a nyomorba kergetett szerencsétlen hülyéknek legyen mivel kitörölni a seggüket.

Eddig sosem látott méreteket kezd ölteni a manipuláció, a tömeghipnózis őrülten tomboló természete. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen választ kapnak a fel nem tett kérdések és milyen retorzióval járnak a feltettek. Mára a kíváncsiság valami perverz játékszerré vált, veszélyt keresők, beteges fájdalom-üldözők elítélendő, bűnös szokásává. Ha akarsz, ha mersz, ha jössz, ha látsz nem győzhetsz. Rád sütik a billogot, ami gyorsabban ég beléd, mint az az istenverte szorzótábla.

Nevezzetek paranoiásnak, de összeesküvés szagát szimatolom…

Hogyan lehet, hogy a folyamatos hatalmi (hatalmas) erőkkel nyomást gyakorló (hatalmas) hatalmaknak ez az elnyomó magatartása még nem késztette lázadásra a közt? Hogyan lehet, hogy bármit hagyunk eltűrni, még azt is, hogy úgy játszanak velünk, mint egy bekokózott macska egy elcseszett gombolyaggal?

Egyszerű. Megfélemlítettek és elbutítottak minket. A milícia fontossága és a nemzet ereje brutális erőszakkal fűszerezi az ezerszer-megosztottság bizarr kavalkádját. Nemzetek, népek, népcsoportok, színesek és színesebbek, gazdagok és szegények, heterók és homokosok palettája ez és már oly egyformán leplez minket az “emberségünk” álcája, hogy képesek vagyunk teljesen elfelejteni, hogy igazából csak EMBEREK vagyunk.

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: Merey Ákos

Címkék:bestseller, emberek, gondolatok, könyv