Ice ice baby – Fridge ambivalencia
Amíg a Fridge fesztivál szervezői jelenleg milliárdjaikat számolgatják Budapest egy eldugott pontján, látogatók ezrei próbálnak kárpótlást nyerni életükből elpazarolt kellemetlen órákért, és az anyagi veszteségért. Legalábbis sokan ezt állítják…
1. nap
Kisebb nagyobb zökkenőkkel zajlott le a Monster Energy Fridge Fesztivál első napja. Teltház volt, az biztos, sőt, talán kétszeres is. De feltehetjük magunknak a kérdést: mi olyan negatív dolog ért minket a „zsúfolt-hideg” fesztiválon, amire ne számítottunk volna előre, amikor az igen csekély összegű belépőnket megváltottuk. Jééé…. mínusz két fok van?! November van bazmeg! Tömegnyomor van?! Egy olyan megmozduláson, ahol szinte fillérekért szórják a belépőt, és az összes populáris zenei stílus jelen van, nos, ott bizony sokan vannak…
Ami tényleg igazi probléma volt, sőt, kritikán aluli, az a 6 darab vécé volt, amit elég nehéz tízezer ember közt igazságosan elosztani. Ha tízezren vannak a 6 toitoira mondjuk délután 5től hajnali 5ig, és ha mindenki kétszer megy el pisálni, akkor pontosan 0,2 perc – azaz 12 másodperc – jut mindenkinek a finom meleg, meggyszagú pottyantósokra. Khm. De szerencsére a magyar fiatalok igazán kreatívnak mondhatók, így százával voltak képesek beállni a betonfal mellé, és telibehugyozni azt, ami bájosan lecsordogált a műjégpályáig. Eszembe jut Barta László, a Műjégpálya igazgatójának büszke mosolya a sajtótájékoztatóról, aki szerint a mi koripályánk Európa legszebb Műjégpályája… na most irthatod a húgyszagot, meg folttalaníttathatod a beton haver… [„A közel 4,7 milliárd forintos fejlesztés 3,175 milliárd forintos uniós támogatás segítségével jön létre.”] – bravó!
Ééééés mivel rengetegen voltak, kénytelenek voltak a szervezők biztonsági okokból bizonyos helyszíneket létszámkorlátozni. Ez is sok embernél kibaszta a biztosítékot, de felteszem újra a kérdést: amikor megvetted azt a kurva jegyet, mire számítottál? Tény, hogy okosabb lett volna kevesebb jegyet eladni, mint korlátozgatni mindent, de hát ez már csak egy ilyen ország, nem etikus, viszont tök természetes dolog.
Sokan panaszkodnak a fesztiválkártyára is, ami MasterCard-nak köszönhetően már számtalan fesztivál fizetőeszközévé vált. Amiért jó a kártya: nincs szükség készpénzre, így gyorsabb a fizetés, és nem kell félni attól sem, hogy kirabolnak. Amiért rossza a kártya: készpénz attól még van mindenkinél, egy kurva sörért fél órát (!) álltunk sorba, de sebaj, ennyit magára a kártyára is vártunk. Szóval valóban, ennek a kártyának csak annyi értelme van, hogy a pultosok ne tudjanak igen komoly összegeket (?) elcsalni, és a szervezők pontosan tudják, hogy mekkora lét akasztottak le szegény parasztokról.
A koncertek közül a Scootert emelném ki, akik meg tudták csinálni pontosan ugyanazt amit 15 éve. Érdekes az, hogy amíg ők voltak a 90-es évek harcore-ja (mint műfaj!), addig a hc mára már csak valamiféle homályos előtag maradt bármely más műfaji meghatározás előtt (harcore punk-, techno-, house-…). Egy új számot játszottak, ami viszont – most kapaszkodjatok meg – dubstep volt. Jééé?! Eh…
Egyébként a hideg azért nem fasza, mert józanít. Baszott sokat ittunk első nap, decijével a pálinkákat (hogy ne kelljen sör miatt kijárni a ligetbe pisálni) és mégis totál józanok voltunk. Fuck the system!
2. nap
Második estén első célpontunk az Infected Mushroom koncert volt. Nem vártam csodát, hiszen a 2010-es Szigetes fellépésükön már megmutatták, hogy ami a kilencvenes években goa volt, az mára már diszkópoprokk lett. A koncert után bizton állíthatom, hogy lelki nyomorék lettem. Hogy miért? Hát mert… játszottak új számokat… na milyen stílusbaaaan? Na milyenbeeeeen? TELIBEBASZOTT DUBSTEPPET, hát persze, mimást?! Én valamikor 2000 környékén az IM hatására kezdtem el psytrance-et hallgatni, ami a mai napig nagy favoritom. Legalább akkor változtatnák meg a nevüket bazmeg! Utolsó számuk a Heavyweight volt, ami az új lemezek egyértelműen legigényesebb, legszebb dala. Ez azért jól esett még annak ellenére is, hogy nagyjából cédéről ment az egész. De legalább meghallgathattam ilyen sok emberrel együtt, egyszerre…. Ahogy Kerouac mondotta volt: „Pusztul a világ!”
De hát nincs mit tenni, ideák ide vagy oda, menni kell tovább, hiszen akármennyire is minuszok röpködnek, fesztivál van. Még egy sör a metapayel, aztán irány a Party Aréna. 10 perc sorbanállás és már be is jutottunk. Úgy gondoltuk megvárjuk Nagáékat, esetleg még Popofot is. Amikor viszont egy óra elmúltával is ugyanazt a lüktetést hallottuk, ugyanazt a két hangos „dallamot”, nem bírtuk tovább, el kellett indulnunk haza. A többiek fáradtságra, én nyomasztó fejfájásra panaszkodtam. Na de mit vártunk? Mi kell a parasztnak, ha nem a konstans tuctuc. Mindegy milyen, csak egyszerű legyen befogadni, hát persze!
Hatásszünet
Enyhe tüdőgyulladással ébredtem szombat reggel. Megegyeztünk a cimborákkal, hogy aznap nem látogatjuk a fesztivált. Még ha lenne is jó előadó, akkor sem játszana jó zenét… jobb egy napot pihenni. Annyi kapcsolatom volt a fesztivállal, hogy a Fészen láttam, hogy valami kretén egy óriási fasznak öltözve ugrabugrál a színpadon. Majd utána is néztünk ennek a bizonyos Soerii és Poolek nevezetű formációnak, ami annyira alpári, prosztó, trágya, öncélú, fosszarhugy, hogy arról ennél többet íri és beszélni sem érdemes. A Fridge-ről alkotott képünk egyre inkább zuhant Tartarosz felé.
Hatásszünet vs. tömeges elégedetlenség
Ahhoz képest, hogy a szombat a pihié volt, sikerült vasárnap elég másnaposan, délben felébredni. Hosszas vívódás után úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk FluorTomi faszozását, Dub Fx-re beesünk, megnézzük, aztán jóság van. Ebben alátámasztottak a Fridge fészbuk oldalán zajló FOLYAMATOS elégedetlenkedő arcok. Bizonyám, mert tetézve az eddigieket, kiderült, hogy vasárnap este Palotai papa technikai okok miatt nem fog korvintetőt varázsolni a feszkóra. Jó, hát ez van, – gondolván – ennél szarabb már úgysem lehet, bár tőlünk aztán távol állt a vasárnap esti dizsi. Dub Fx-ről egy picit sikerült elkésni, fél kilenc helyett (bár valszeg késett a kezdés is) negyed tíz előtt öt perccel értünk a bejárathoz, ahol a szekusok közölték a rossz hírt: „Sajnos zárva vagyunk!”
Hogy mííííííííííííí? Akkor mit keres ott bent az a nagyjából 15 ezer ember? Ne kúrjál fel haver, ráadásul szakmai jegyünk van… Nem.. Itt bizony nincs megoldás. Ha szeretnénk a metapay kártyánkról még visszaválthatjuk a pénzt, amit rátettünk. De ha nem az sem baj, elkölthetjük más fesztiválokon, vagy itt is, jövőre. „Nincs az az isten bazmeg!” Sem erőm, sem kedvem nem volt ezt a kört leharcolni a túliskolázott kopaszokkal, inkább töltött el minket boldogság, hogy ha hazamegyünk, már nem maradunk le semmiről. Visszaváltottuk a lóvét, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, és takarodtunk haza a finom meleg forraltborunkhoz, jóóó sok szegfűszeggel.
Összességében elmondhatjuk, hogy a fesztivál nyereségesen zajlott, majdnem minden buli teltházas volt, a szórakozni vágyók általános elégedetlensége viszont rendesen kibaszta a biztosítékot. A Mexx-es csapat bebizonyította, hogy nem nőtt még fel ahhoz a feladathoz, hogy megszervezzen egy komplett fesztivált. Kíváncsian várjuk, hogy jövőre mit művelnek a srácok, van mit finomítani a dolgokon, az biztos.
U.I.: A sportesemények eredményei itt olvashatók!
Forrás: GonzoPress Magazin
Írta: Baglyas Ádám
Címkék:dub fx, élménybeszámoló, fesztivál, fridge fesztivál, infected mushroom, kritika, scooter
