Veszélyben a fiatal zenekedvelők

A kilencvenes években a magyar anyák rémálmaikban tizenéves gyermekeiket vad macskadarabolós orgiákon látták viszont, és nem is alaptalanul: a sátán “ifjúsági tagozata” akkoriban a metálzenét eszelte ki, hogy megrontsa a fiatalok serdületlen lelkét, és nihilizmusba taszítsa az értékvesztéssel megalapozott társadalom építőköveit, azaz gyermekeinket.

Ki ne találkozott volna az épp csak pubertáskorba lépett magzatának ruhásszekrényében egy-egy fekete pólóval vagy pulóverrel, melyet a gyerek titkos földalatti ruhaboltokban szerzett be a ki tudja hogyan összehazudott pénzből, és amelyen fordított keresztek, koponyák, vagy éppen a sátán száma hirdették az ő nevét. Érdekes módon mára éppen a fogyasztói kultúra csorbította ki az eszme élét: ahogy egyre több hírhedt zenekar (ld. Metallica) próbálta meglovagolni a népszerűség eme hullámát, úgy fordult el a fiatalság a föld alól eképpen előbúvó zenei irányzattól.

Azonban – mint tudjuk – az ördög nem alszik, és mindig újabb trükkökkel hozakodik elő, hogy a tinédzserek lelkében a hagyományos értékek elébe helyezze önmagát. Az új trendeket meglovagolva napjainkban az elektronikus zene egyébként is drogokkal átitatott és botrányoktól hangos farvizét használja ki, és nem is sikertelenül. Az új irányzat az ártatlanul hangzó dubstep nevet viseli, és éppen idén vált az Egyesült Államokban a legnépszerűbb műfajjá, maga mögé utasítva a korábban egyeduralkodó gitár alapú zenét is.

A primitív, sámáni lüktetésre épülő és a felnőttek számára elviselhetetlenül mély basszusokkal támadó “zene” azonban már nem csak a gyermeki útkeresés bizonytalanságát használja a fiatalok meghódítására, hanem biológiailag is beavatkozik a fejlődő szervezet működésébe. Tudni kell ugyanis, hogy a dubstepet a metálnál is hangosabban kell hallgatni, ha az ifjú hallgató nem szeretne a társaság (osztály, banda, haveri társaság) perifériájára kerülni. A kívülről csak vartyogásnak hangzó elektronikusan létrehozott hanghatások a belső szerveket támadják meg, esélyt sem adva az agynak, hogy megálljt parancsolhasson. A titok nyitja, hogy minden dubstep számban megjelenik a tudósok által barna hangként aposztrofált hangfrekvencia, amely a beleket a mikrohullámú sütő működési elvéhez hasonlóan hozza rezgésbe. A belek a sejtek közti súrlódástól aztán a szám csúcspontja környékén felhevülnek. A szakemberek szerint ennek mértéke akár két-három Celsius-fokos emelkedést is jelenthet, amely a belső szervek lázszerű állapotát eredményezi, és ebből kifolyólag a tinédzser biológiai addikciója elkerülhetetlenné válik. Az eredmény pedig minden esetben szintetikus kábítószerhasználat, mivel a nyálkahártyák fizikai ingerlése látszólag enyhíti a tüneteket. A drog viszont még több recitatív zeneszám meghallgatására ösztönzi a fogyasztót, így az erről a folyamatról mit sem tudó fiatal egy vég nélküli spirálba kerül, mely egyre mélyebbre rántja a pokol tüze felé.

Az igazi zenészszakma egyik fele egyöntetűen elfordul az új divattól, a másik fele pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt, viszont előkerült pár lemezlovas – aki pár éve még ismeretlen volt -, hogy mára klubokat és stadionokat töltsön meg monoton röfögésével. Hogy honnan kerültek ők elő, milyen a zenei előképzettségük? Senki sem kérdezi, mert a sátán korábbi hibájából tanulva már belekalkulálta tervébe a mainstream eredetileg rosszul hangzó bélyegét, és a lelketlen parti-szervezők pénztárcájával egyenes arányban nő az ő népszerűsége is. Mára olyan népszerű előadókat is megfertőzött a dubstep, akik korábban hallani sem akartak a sajátjukén kívül más irányzatokról. Britney Spears ma már dubstep alapokra énekel, a néhány napja megrendezett Fridge fesztiválon a Scooter és az Infected Mushroom egyaránt vartyogással próbálta terjeszteni az új módit, a Korn pedig új lemezén éppen a metálzenét kísérő érdektelenségből próbálja magát ilyen módon kirántani.

A folyamat eddig megállíthatatlannak tűnik, és nem kérdés, hogy öt éven belül hazánkat sem kerüli el a járvány. A szülők pedig tehetetlenül nézik, ahogy a korábban vidám, élettel teli gyermekük egyszer csak egyre furcsább bulikra kezd járni akár hétköznap is, miközben otthon a szokásos “barátomnál alszom” szöveget szajkózza.

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: kruger

Címkék:divat, dubstep, fertőzés, fiktívhír, függőség, irónia, kritika, mainstream, vírus, zene