Ha pisát kell inni, pisát kell inni…

Hajléktalanok horizontális mohaszőnyege a sétálóutcán, metrókon… akárhol. Valljuk be, ők minden köztér kínos izzadtságfoltjai, akiket a túlzott globalizáció, mint húzóágazat termel és törli szépen saját szemébe. Csípni kezd, prüszkölnek a politikusok. A héten elfogadott új szabálysértési metódus számára nincs sok esély, hogy Nagy Sándor tökös lazaságával elnyessék a gordiuszit, miközben Odafönt még a frissen vasalt bürokraták reggeli nyakkendőcsomóikkal szerencsétlenkednek.

Pesten durván 2500 éles héderezőt találni, már értem ezt azokra, akiket ténylegesen babaszaros pelenkák tartanak melegen, nem pedig a farzsebnyi szállók. A többiek száma úgy 10000-re rúg csak a fővárosban. Az állam a zéró tolerancia mantráját szájba véve a 150 ezres bírság/lakbér kifizetésének megtagadóit 60 napra is sittre vághatja. Negyedikes elemisták napköziben hulladékot gyűjtenek szelektíven – potensen duzzadó vitorla, megfelelő elszigetelés – aztán összeöntik az egészet egy bazi nagy döglegyes halomba. Na, kábé ennyire életképes ez a rendelet, vonalzóval körzővel priuszt gyártanak a szerencsétlen hobóknak, akiket aztán szépen visszaköpnek az utcára, hogy hat hónap múlva ugyanazért bevarrják őket. Sok hasonlat eszembe jutott, de a legjobb a skótok összeszorított fogas hányása, ami bent tartja a legjavát.

Nem is gázolnék most bele a filantrópia vattacukorszerű ködébe, abba se, hogy hajléktalanok mindig lesznek, ha nincs felhőkarcoló, nincs sikátor – de ez az egész nem más, mint használható, munkaképes emberek (kapitalistáknak: nyersanyag) szervezett elpocsékolása. Persze szabadon ping-pongoznak több tízezer ember egzisztenciájával, amíg nincs munkahely, ahova tehetnék őket, így majd a leértékelt turkálóból kihalászhatja őket a Közeg újabb és újabb 60 napra. Röhej. Így is marha kevés a szakképes melós – bár egy-két bölcsészdiploma is lehet, állatira hőszigetelne a hajnali Duna-parton – gazdasági sivatagban kolbászol az ország – azt az időt éljük, mikor emelt fővel a rozsdás zipzár mögül elő kell vennünk kiszáradt büszkeségünk és lenyelni a fájdalmasan feltörő vizeletet. Erre a jegyző szerepét kisajátító kormányhivatal minden öt méter után járhatatlan utat pisál szerteszét a homokba. WC-papírra, kotonra, börtönbővítésre mindig legyen pénz és pont.

Na, vissza a főcsapásra – a frissen ellett jogszabály marhára síkos ujjai képtelenek megragadni a problémát. Mit értenek azon, hogy „rajta kapnak” egy hajléktalant? A koldust oké, de orvul a gyepbe fetrengő koszhalom vagy mi a szakkifejezés? Érdekelne ez a szabad kézzel tákolt koordináta-rendszer, amiben a segglyukat bizsergető 14 milliós Audikkal furikázva húzzák az elfogadható életvitel sinusgörbéjét. „Életvitelszerűen”. Hozzátenném, ezek után joggal kezdek el tartani az elhárító Közeg beavatkozásától, amint épp rajtam ütnek a Burger King retyóján (ami a tetejében magánterület is), ahova, rendszeresen, életvitelszerűen járok székelni. Kihallgatás nélkül vágnának be a sittes darába.

Azért a totális pesszimizmustól elhatárolódva, van egy kitétel, ami szerint közmunkával ki lehet váltani a bírságot. Ami szép és jó, kockacukor. De a baj, hogy a szabadságjog ismét csak lábjegyzetbe szorult, fiúk, a törvénymódosítás pacalállaga a problémás már megint. Attól ez még jól fésült barbarizmus marad, le se szarva a másik jogát, kiskapukkal szívatni a szendergőket, börtönből átjáró házat csinálni – ismét postaládán keresztül tapétázzuk a szobát. Elismerem, baromi nehéz úgy munkára bírni az embereket, hogy azt ne újfent kommunizmusnak hívjuk. Most se sikerült. Csak nevet változtatni…

Forrás: GonzoPress Magazin

Írta: Berényi Csaba

Címkék:börtön, csöves, hajléktalan, pénzbírság, új rendelet