Lippitik-lippitik nmondotta a kispatakk elvitte a trükkötökk, hallgatta a koppotok Kippetekk-koppotokk, patakparti könnyetekk széttöri a tükrötökk, víz folyása nem viszi már tovább a trükkrötökk Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont Írta: Szilvási Virág
Ma lovak patái dobognak. Aztán középkor-illatú fák alatt ébredsz. Régen elnyelt a zöldkép-világa. Idővel befogad a világ összes részlete, Jutalmul repít tér és idő nélkül illata. Utána lassan mozdulsz, pörögsz a végtelennel, A mosoly és az öröm veled tart. Nincs ennél biztosabb, ez maga az élet, A valóság ajándéka. Forrás: GonzoPress Magazin Regisztrált Tehetségpont Írta: [...]
Minden vajazva volt. Tudtuk azt, hogy merre tartunk, miért, hogyan. Mick erősködött, hogy ő ebben a partyban igenis három blottert fog a nyelve alá tenni. Ismertem már rég óta, így tudtam, hogy ha elhatároz valamit, akkor a Jóisten sem állítja meg. Én megmaradtam a jól bevált egész papír, plusz némi amfetamin kombómnál. Sosem éreztem, hogy [...]
Tekinteted mézarany fényfolyója; Augusztus színei, a mágia-mező; Emlékem ködébe veszett szent éjszaka; Világló izzók, gyöngéd parazsak, s csak Ő; Lágy téli dallam, öntudatlan, néma; Egy csepp-csók, harmatos füvek közt; Mezítláb a lidérc-árny felé, hóban; Tavon csillanó narancspír, kincse örök; Veled a semmiben, csak ketten. Merre vagy… Pogány káosz-imádat, léttelen tündér-köd; Fekete fák fölöttem. Természetbe olvadva, [...]
Szabó Rékának ———————————— Hát mégis van még Élet? Létezhet még bármi érték? Talán barátja, testvére akadt lelkemnek? Kissé sokára láttam meg igazi személyét. Művészlélek-testvérem, hugocskám, Pótlod a világ miatti hiányokat. Meghallgatsz, de figyelsz is rám. Remélem néha én is segíthetek rajtad. Ugye te nem felejtesz el, mint a többiek? Sokat nevethetünk, beszélhetünk még? Rendbejöhet az [...]
a körülöttem nagy rajokban röpködő játékos kis remények… szárnyaik pihések és fehérek. olyan jó lenne magabiztosan azt mondani, hogy már semmitől se félek, de félek, pont úgy, mint ötévesen, felriadva a sötétben, hiába épített körém az a naagytudáásom álvédelmet. tériszonyos kötéltáncos nem kell neki sokminden, csak egy puszi az orrára, és két kezed az arcára, [...]
avagy egy elképzelt beszélgetés Vele, hajnalban Szükségem van Rád, hogy most meghallgass. Még ha nem is szívesen teszed, de azt hiszem Téged is érdekel. Egyszerűen muszáj megtudnom, hogy létezel-e, vagy csak az álomvilágom fantáziaszüleménye lennél. Ne nézz rám furcsán, mindjárt megérted. Először is ígérem, hogy igyekszek érthető lenni. Ha valahol nem tudsz követni, őrültnek, vagy [...]
Nyarak múltak el, mintha ezer éve történt volna minden. Pedig itt lebeg előttem minden pillanat lenyomata, nem is tudom; csak látom az egészet. Éber álmok, sosem volt emlékek tolulnak az agyamba olyan élénken, mint a tegnap árnya. Azt hittem egy ideig, látomások csupán, mégis oly valósak voltak, el kellett indulnom a felderítésükre. Itt állok most [...]
Valahogy üres a világ! A gondolatok itt vannak bennem, de lehetetlen hozzájuk férni! A kulcs elveszett, elvették. A szabad gondolataim is elvesztek, megkötöztek és bezártak, be ide, a saját földi kötöttségeimbe. Nem látom magam, azt a ki voltam, és azt se aki most vagyok. A kulcs elveszett, közel négy hónapja, előbb csak szomorkás fintor látszott [...]
Halványpiros hajnal fakad, hízik a dombok élein. A lombok között, a fák alatt tündelány alszik, csillag a homlokán. Körötte sárga és zöld virágok, mintha az éltető fény köré nőttek volna. Az utolsó tovatűnő szellő, mint csók az arcán, a lassan fakuló csillagok, s a még csak sejthető hajnalpír varázst teremt. Ahogy suttogni kezd az élet [...]
